Elhunyt Kobzos Kiss Tamás
- Debreceni egyetemi éveim alatt tanultam meg gitározni, majd 1973-ban a Délibáb együttesbe kerültem, ahol már népzenét csináltunk. Itt brácsáztam is, aztán a kobozt Joób Árpád, a Délibáb vezetője hozta az erdélyi Szászrégenből, és két nap múlva már játszanom kellett rajta – mondta a művész tavaly márciusban, Kossuth-díja alkalmából az MTI-nek.
Népzenei pályafutása a hetvenes évek elején együtt indult a táncházmozgalommal, Debrecenben 1973-tól játszott a Hajdú Táncegyüttessel. Székre, Ádám István Icsán családjához brácsát tanulni jutott el, 1973–74-ben pedig zenét gyűjtött a Mezőségben, Gyimesben és a Baranyában letelepedett moldvai csángóknál. Gitárosként a régizene is foglalkoztatta, virágénekeket énekelt, hatással volt rá az amerikai folkmozgalom. A Kecskés együttesbe kerülve kezdte érdekelni a lant, később jött a reneszánsz zene, Tinódi, Balassi, a török zene, az ottani pengetős hangszer, a saz. Egy rövid ideig, 1974-ben a Kaláka együttesnek is tagja volt. Kutatásai eredményeként Csokonai-dalokat jelentetett meg, és 20. századi magyar verseket is megzenésített. Egészen 1979-ig restaurátorként dolgozott több intézményben, köztük a Néprajzi Múzeumban. A Kobzos előnevet 1977-ben vette fel, 1981-ben jelent meg az első lemez, amelyen játszott, a Kecskés együttes Zene a reneszánsz kori Erdélyben című anyaga. Énekmondóként járta az országot, gyakran fellépett az Egyetemi Színpadon, közreműködött Szentpál Mónika és Erdélyi György előadóestjein, évekig szerepelt a Radnóti Színpad Toldi-előadásában. 1981-ben megismerkedett René Clemencic bécsi régizenésszel, akinek formációjával, a Clemencic Consorttal hosszú időn keresztül játszott. Michel Montanaro provence-i fúvóssal 1982-től játszott duóban, több mint tíz éven át. Énekes szólista volt Szabados György zeneszerző több művében. Fellépett a Jánosi Együttessel, a Musica Historiával, Ferencz Évával is. - Több mint harminc lemezen vagyok hallható különböző hangszereken, illetve mint énekes. Talán az első török lemezemre, a Szívetekben őrizzetek című albumra vagyok a legbüszkébb, ezt Asik Veysel 20. századi énekmondóval és Erdal Salikogluval készítettük, és 2002-ben jelent meg – idézte fel Kobzos Kiss Tamás tavaly az MTI-nek. Szólistaként, énekmondóként sok száz koncertet adott Magyarországon, a környező országok magyarlakta településein, Európa majdnem minden országában, valamint Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban. 1986-tól tanított az Óbudai Népzenei Iskolában, amelynek 1991 óta az igazgatója is volt. 2007-től öt éven át a Zeneakadémián is tanított kobozt. Több tanulmányt írt a népzenetanítás témakörében. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, tavaly a Népművészeti Tagozat vezetőjének választották. Munkásságát számos díjjal jutalmazták: A Népművészet Ifjú Mestere cím (1975), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1998), Magyar Művészetért díj (1998), a Magyar Régizenei Társaság Tinódi-díja (2005), Magyar Örökség-díj (2006), Prima díj (2006), Életfa-díj (2010), Liszt Ferenc-díj (2011), Kossuth-díj (2014). Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kobzos Kiss Tamást saját halottjának tekinti.
forrás: mno.hu
Kobzos Kiss Tamás a nyírbátori Szárnyas Sárkány Fesztiválon több ízben szerepelt. (Először 1997-ben, majd 1998-ban és 2001-ben is.) 1998-ban és 2001-ben Erdal Salikoglu, Kátai, Róka, Buda Ádám és Fábry Géza társaságában lépett a fesztivál színpadára. www.kobzoskisstamas.hu
